Rendkívül sok teendőm miatt, csak most van időm írni a macskákról.
De még mielőtt bemutatnám őket, el kell mesélnem milyen szörnyűség történt velem.
A minap, szokás szerint elkísértem a gazdiasszonyt az eledeles boltba. Hirtelen az egyik utcából kiront két (már előre elnézést kérek, mert sok ilyen fajtájú ismerősöm van és mind jó fej) pitbull. A gazdájuk sétáltatta őket, de amint megláttak nekem rontottak. A két kolléga négyszer akkora volt mint én, így egy szempillantás alatt le tudtak gyűrni. A gazdiasszonyom sietett a segítségemre, de így is megsebesítették a combomat. A kutyák gazdájukra nem hallgattak, mondjuk nem csoda, mert csak káromkodott meg kiabált.
Megáll az ész, békésen sétálgatok és két briganti megtámad!
Egy napig sántítottam, persze azonnal fel lett hívva a családorvos. Szerencsére nem súlyos a sérülés, de kaptam gyulladáscsökkentőt. Meg még valamit, mert hamar elálmosodtam és jó nagyot aludtam.
Egy napig sántítottam, persze azonnal fel lett hívva a családorvos. Szerencsére nem súlyos a sérülés, de kaptam gyulladáscsökkentőt. Meg még valamit, mert hamar elálmosodtam és jó nagyot aludtam.
Nagy nehezen kezdenek átállni nyári üzemmódra. Végre kimerészkedtek a pincéből.
Azt hallottam, hogy voltak ők is orvosnál, lehet, hogy azért nem akartak eddig kijönni.
Már alig várom, hogy hozzájáruljanak a napi testmozgásomhoz.